Bosszúállók (The Avengers)

Így kell ezt csinálni! Sportnyelven szólva, Joss Whedon rendező a szuperhősök regimentjéből ütőképes válogatottat hozott össze. Másképpen mondva, bebizonyította, hogyan lehet egy fenékkel több lovat megülni. A Marvel pedig profi szaki a filmes örömök apró osztogatásában. Éveken keresztül adagolták A Vasember, Hulk, Amerika Kapitány, Thor és a többiek kalandjait, s amely produkciók most a Bosszúállókban értek össze igazi gigacsemegévé. Simán az év filmje – eddig. Ki nem hagyni!

Mondjuk, tettek is érte ezerrel. A felfokozott hisztéria, az elmúlt napok erőteljes reklámhadjárata ezúttal nem kamuzott a lényeget illetően. Azt kaptuk, amit ígértek, megfeleltek az elvárásoknak. Végre egy popcorn-movie, amiben a csili-vili kirakatiságán túl a történtére is rágyúrtak gőzerővel. Nyilván, hozott anyagból könnyebb produkálni, hisz a szuperhősök korábbi filmjei már megtették a magukét. Lehet utalni ide-oda, csavarintani a dolgok menetén. Ezért kapunk egy szerteágazó cselekményt, telis-tele fordulatokkal. Teljesen kiszámíthatatlan, merrefelé kanyarodnak az eseményekkel. Mindehhez élvezetes párbeszédek emelik a szórakoztatás faktorát, s működik vastagon a humor vonala is. A látványt már meg sem említem – egy ekkora költségvetésű (220 millió+a marketing) filmnél ez a minimum – elég legyen annyi, hogy akkora rendrakás folyik itten, hogy beszarás! Michael Bay robotjai elhúzhatnak a fenébe, avagy ilyen kiugrás lehetett volna a Transoformers 3., amennyiben Joss Whedon rendezi! Szórakoztató, habkönnyű, mégis minőségi. Tele energiával.

A legizgalmasabb kérdés persze az, miképpen lehet ennyi erős karaktert összezsúfolni egy filmbe, úgy, hogy ne nyomják el egymást, meg ne alibi sétálgatások legyenek. Nem könnyű feladat, mivel hatalmas jövés-menés van szuperhős ügyileg. Voltak is fenntartásaim, féltem, hogy Vasember majd szépen lealázza szövegével az egész társaságot. Pojáca, önimádó és egyáltalán nem csapatjátékos karaktere, valamint dumája sokunk szívéhez közel állhat. Mellesleg Robert Downey Jr. a leginkább színész kvalitásokkal bíró alkat a bandában. Ezzel nem a többieket pocskondiázom, egyáltalán nem. Szerencsére, félelmeim nem igazolódtak be. Ugyan tényleg a Vasember az, aki mintha nagyobb árnyékot vetne a többiekre, de nagyon érezhető a rendezői koncepció, az egyenlőségre való törekvés.

A meglehetősen agyament sztori a tesszerakt – nevezzük ezután kockának – birtoklása körül bonyolódik. Színtiszta energiaforrás, kordában tartása nem egyszerű mutatvány. Ráadásul, el is lopják. A tettes feltehetően Loki, aki a kocka erejének felhasználásával megnyitja az átjárót és egy igen rusnya kinézetű hadsereget zúdít a bolygónkra – egyértelműen a megdádázás és az uralkodás szándékával. Igen nagy tehát a baj, a Föld védelmének érdekében ismét összeszedik a Bosszúállók néven elhíresült csapatot, a már rogyásig ismert szuperhősök személyében – már csak brúszvillisz, bolygónk rutinos megmentője hiányzik.



A film cselekménye olyan egyszerű, mint a százas szög. Mégis, az elején szerteágazó történetről írtam, ami így elsőre bődületes ellentmondásnak tűnhet. Úgy értem, amíg szuperhősökből egy tökös alakulat lesz, addig történik egy s más, ami talán a film legerősebb vonulata. A szokásos ki az úr a szemétdombon kakaskodáson túl teljesen elérő személyiségeknek kell összecsiszolódni. Pontosan értjük a karakterek motivációit, még a főgonoszét is. Vártam hasonlót, ugyanakkor örömmel nyugtáztam, működik a dolog. Finom csipkelődések mellet néhány méretes saller, mire összekovácsolódnak egységgé. Tehát mégsem olyan gügyögős a sztori, bőségesen tele anyaggal. A jó kimunkált kezdetek kellenek, hogy megértsük a miérteket, s egyúttal megadják az alaphangot, viszont alaposan megnöveli a film játékidejét. Olyasmik is jártak a fejemben, a szerethető hosszért cserébe az alkotók végsőkig finomították a jeleneteket, amelyek aprólékos kimunkálásával a nézők széles korosztályát tudták maguk mögé állítani. A technika megszállottjai is dörzsölhetik tenyerüket. Bizarr hadigépek, pusztító fegyverek, bigyók és kütyük a téma szerelmeseinek. CGI magas szintre emelve, egyedül Hulkon munkálkodhattak volna többet.



Bosszúállók értékelése: Szórakoztató. Látványos. Hatásos. Élmény. Egyszerű szavak, mégis miattuk érdemes megnézni a filmet. Két és negyedórára kikapcsol, ebben a nehéz világban nem megvetendő teljesítmény. A színészekkel sincs semmi baj: Robert Downey Jr. kisujjból hozza a milliárdos playboyt. Chris Hemsworth a Thor óta sok spenótot ehetett. Mark Ruffalo szerintem az eddigi legjobb Hulk, Jeremy Renner pedig Legolast is leiskolázza. Tom Hiddleston Lokiként hatalmat hajkurászó öntelt, kaotikus frizurájával Nicolas Cage hajbabérjaira tör. Samuel L. Jackson komoly képpel keveri a kártyákat, míg Scarlett Johanssonról férfiszemmel mit is mondhatnék? Nagyon dögös cica, elől-hátul meg van mindene. Kis negatívumként Chris Evans az, akivel nem tudok megbarátkozni, valahogy kevés és Amerika Kapitány jelmeze is irtó giccses. Úgy néz ki, mint egy bazári majom. Ettől eltekintve, csupa pozitívum a film, kilenc pontot vékonyan megérdemel. Jöhet a folytatás.

Értékelés: 9/10

Írta: Kenobi

Amikor a farok csóválja (Wag the Dog)

Hát ilyen ez na...az ember megunja a dolgot aztán újra kedvet kap hozzá.
Így történt ez a bloggal is és így történt ez egy régi klasszikussal is az Amikor a farok csóválja filmmel is.

Tehát a minap azon kaptam magam, hogy ezt a filmet már olyan rég láttam, hogy már nem is emlékszek rá. Ezért és mivel az USA-ban újra elnökválasztási kampány van, na és mert a válság miatt mindent megetetnek velünk a tv-n keresztül (ha megnézed a filmet megérted mire gondoltam, vagy olvasd végig a bejegyzést), úgy döntöttem, hogy leporolom a régi vhs-t és egy kis retro feelinggel, nameg doboz hanggal fűszerezve újra átveszem eme klasszikus tételeit.

Az 1997-es film (ahogy Puzsér Robi mondaná...) tökéletesen reflektál a valóságra. A téma alapját ugyanis nem más, mint a Bill Clinton és a Monica (hogyafenébekellírni) Lewinsky légyottja szolgáltatta. Nyilván valóan a nevek és a pontos történések nem ugyanazok, mint akkoriba voltak, de azért tudjuk, amit tudunk, nem?!
Tehát a filmben az elnök egy cserkész lánnyal keveredik közelebbi kapcsolatba. Ezzel nem lenne baj, ha nem pont a választások előtt 2 héttel tette volna. Innen kezdve beindul a gépezet...
Megjelenik a színen a probléma megoldó ember (csakúgy mint a Tarantino-féle klasszikusban), akinek a fejében már össze is áll egy terv a sajtó és az emberek manipulálására. Ehhez már csak egy ütőképes csapatot kell összeszedni és már kész is az amerikai agymosoda.
A sztorin kívül számomra sokkal fontosabb volt az a humor, ami végig jellemezte a filmet. Abszurd és groteszk helyzetek következtek egymás után, amit hőseink rendre megoldanak, miközben kapcsolatba kerülnek az FBI-al, a CIA-val, a CNN-nel és még feltűnik James Belushi is, aki albán. (Tudtátok, hogy James Belushi albán?)

A humor része, hogy szegény főhősünk, akinek az elnök az újraválasztását köszönheti, beleszédül a sikerbe és hát az örök kárhozat lesz a veszte.
Szereposztásról csak annyit említenék meg, hogy a szakma két nagy öregje Robert De Niro és Dustin Hoffman. Nem törik össze magukat a szerep kedvéért, de hát nem is ez a cél. Bár Dustin jól hozza az állandóan pörgő producer figurát, de azért Oscar jelölést is csak az aktualitás miatt kapott anno a film, nem pedig a felsorakoztatott érvek miatt.
Bónuszként még azt az észrevételt tenném, hogy Dustin Hoffman tulajdonképpen a rendező Barry Levinsont jeleníti meg a filmben, aki jobbára producerkedett a hosszú évek során, de rendezőként is köszönhetünk neki olyan filmeket, mint az Esőember, vagy a Gömb.
10-es skálán az IMDB által jelenleg mutatott 7-el egyetértek. Ne várjunk sokat a filmtől. Élvezzük, és csodálkozzunk rá, hogy mennyire irányítanak bennünket...most is.

Már megint te (You again)

Ezt Önnek nem ajánlom!

Használhatnám ezt a közismert szlogent is a film tömör kritikájaként. Bíztam benne, hogy jó lesz, vagy legalább is másfél óra könnyed szórakozás, de nem az volt. Sajnos ez a film egy tipikus példája volt annak, hogy hogy veszi palira az amerikai filmipar a moziba járó közönséget világszerte. Mi kell hozzá? Lássuk csak... Van egy pár korosodó színész, akik azért már nem

olyan nagy számok manapság, de a nevük még mindig jól cseng. Ehhez vegyünk két viszonylag ismeretlen, ámde annál csinosabb fiatal lányt. Legyenek ők a rokonaik és legyen közöttük valamilyen konfliktus. Bonyolítsuk egy kicsit, hogy ne legyen ennyire egyértelmű és állítsuk szembe a szülőket is. Ezt vezessük végig a filmen, úgy hogy persze a végén meglegyen azért a nagy kibékülés és összeborulás, ha már 20-30 évig ez nem történt meg...és Voilá kész is a

tökéletesen agyzsibbasztó szörnyeteg.

Ilyenkor nem értem meg a tavalyelőtt még sztrájkoló filmes szakmát, hogy hogy engedhetnek ki ilyet a kezük közül. Pedig én mindenevő vagyok és akár ebben a filmben is látnék potenciált. Sőt egyszer-kétszer tudtam is rajta nevetni. Különösen tetszett a férj szerepe a filmben, vagy a nemvárt kisöccs beszólásai. Ezekből kellett volna több, vagy szellemesebb párbeszédek a csajok között.

Igazából azon gondolkoztam sokáig, hogy nevezhessem-e egyszernézős filmnek, de visszaolvasva a többi kritikámat, és hogy következetes maradjak, azt kell mondanom ezt senkinek sem ajánlom megnézésre. 5/10 pontot tudok rá adni. Lehetett volna több is, ha több tánc jelent van benne.

(Buried)

Egyedül maradtunk

Minden színész álma, hogy egy filmben, ráadásul drámában egyedül ő szerepelhessen. Ryan Reynolds nemcsak, hogy maga viszi a filmet, de mindezt egy koporsóban teszi. 90 perc elásva az iraki sivatagban.

Olcsó koncepció

Manapság nem dívik színészet, főleg nem Hollywoodban. Jobban mennek a számítógépes effektek, meg a nagyköltségvetésű szupermozik. Ott van például a Transformers franchise, amiben szerencsétlen Shaia LeBeouf komédiázik Megan Foxxal, de az egészből csak utóbbi melleire emlékszünk. Ha nem valami ilyen „újdonságon” dolgoznak az álomgyárban, akkor biztos remake-et forgatnak, amik olyan jól sikerülnek, mint az Adam Sandler nevével fémjelzett Kismenő. Szánalmas az egész.

Ha nem ez megy, akkor művészinek kikiáltott filmeket készítenek szintén nem kevés pénzből. Példának okáért ott van a Nem vénnek való vidék, amit mindenki az egekig magasztal, bár érteni nem érti senki. Eme műalkotást potom 25 millióból (természetesen dollárban) dobták össze, és eddig a háromszorosát hozta vissza a mozikban. Ami biztos: Javier Bardem tényleg csúnya benne.

Aztán ott vannak az olyan felüdülések, mint a Buried, már ha lehet ezt mondani. Sallangmentes, alacsony költségvetésű (3 millió dollár, ahhoz képest, hogy egy koporsóban játszódik a film, soknak tűnhet, de Ryan barátunk gázsija önmagában 2 millió lehetett) és nagyon izgalmas. Hogy hogyan lehet egy film, ami 90 percen keresztül egy koporsóban játszódik, izgalmas? Összhanggal.

Minden a helyén

Kell egy színész, egy jó színész, aki képes ennyi időn át lefoglalni a nézőket a játékával. Reynolds-ot eddig nem erről az oldaláról ismertük meg, inkább a komikus vonalat erősítette (mint például a fantasztikus Buliszervízben), de meglepően jól veszi az akadályt. Szenved, jöszög, vérzik, sír, minden érzelmi fázison végigvezeti a nézőt. Aztán kell egy jó rendező, aki megálmodja az egész történetet, és filmre viszi, ez lenne Rodrigo Cortés. Ő eddig főleg spanyol filmekben volt tevékeny, ami nem csoda, lévén a Buried-et is Spanyolhonban forgatták (összesen 17 nap alatt). Aztán ott a kamera, amivel nagyon kreatívan kell bánni egy ilyen szűk helyen. Itt nem elég, hogy leraknak két kamerát, aztán hagyják őket futni. Minden oldalról venni kell az embert, átfordítani az eszközt, rázni, dőlteni. Szerencsére a színekkel is jól bántak: van sárga (a zippo gyújtó fénye), kék (a mobilé), zöld (barlangász lámpaé), piros (zseblámpáé), meg ott van a koporsó barnája is, így nem fárad el a néző szeme. A zene is a helyén van; felpörög, felizgat, ahol kell, aztán kisimul, lenyugtat, hullámzik a történettel együtt.

A sztori a lényeg

Apropó, történet: Paul Conroy, az irakban tevékenykedő civil sofőrt munka közben támadás éri. Felébredve egy koporsóban találja magát, ami el van ásva a föld alá. Az első pánikroham után megpróbál kijutni, amiben segítségére van egy mobiltelefon, amit fogvatartói hagytak neki a koporsóban. Váltságdíjat követelnek tőle, amit este kilencig kell megszereznie. Kisebb döccenők után sikerül felvennie a kapcsolatot az iraki túszmentő alakulattal, akik elméletileg mindent elkövetnek azért, hogy kiszabadítsák. Közben tűz üt ki a koporsóban, meg állattámadás is történik, vagyis mozgalmas az élet 1 m³-n is. Nem mondok el sokat, ha elárulom, a végére teljesen magára marad, ami egyfajta kritika is a nagy amerikai álommal szemben. A film utolsó negyed órája rendkívül feszített, egyben van az ember gyomra, feszengünk ültünkben, várjuk, hogy jobbra forduljon Paul sora.

Néznivaló

Megterhelő, de kiváló film a Buried. Aki unja a sok trancsírozós, egy kaptafára készülő horrofilmeket, de mégis izgalomra vágyik, annak kifejezetten ajánlott. Tényleg minden klappol, és kíváncsivá teszi az embert a hasonló alkotások iránt (mint pl. Danny Boyle 127 órája). Egy biztos: egy ideig nem szállok liftbe. Inkább gyalogolok, ott legalább van egy kis tér.

Fun Fact #1

• Hét koporsót használtak a forgatás során.

Fun Fact #2

• A fogratás vége felé Reynolds egyre jobban klausztrofóbiás lett. Az utlső forgatási napokat így jellemezte: „semmi máshoz nem fogható amit eddig az életemben tapasztaltam, soha többé nem akarom újra átélni”.

Eszkimoczy

Battle: Los Angeles

Láttátok a Függetlenség napját? Na ez még annál is ütősebb. Szerintetek van kiút?

127 hours

Danny Boyle újabb remekművel jön hamarosan a magyar mozikba. Igaz történet alapján. A trailer alapján James Franco one-man-show-jának néz ki a film, de hát egy zseni ül a rendezői székben.

Water for Elephants

Wow! Ez így elsőre szép filmnek ígérkezik az életről. Elég ha annyit mondok, hogy Christopf Walz, Reese Witherspoon és Robert Pattison szállítják nekünk a történetet.