Amikor a farok csóválja (Wag the Dog)

Hát ilyen ez na...az ember megunja a dolgot aztán újra kedvet kap hozzá.
Így történt ez a bloggal is és így történt ez egy régi klasszikussal is az Amikor a farok csóválja filmmel is.

Tehát a minap azon kaptam magam, hogy ezt a filmet már olyan rég láttam, hogy már nem is emlékszek rá. Ezért és mivel az USA-ban újra elnökválasztási kampány van, na és mert a válság miatt mindent megetetnek velünk a tv-n keresztül (ha megnézed a filmet megérted mire gondoltam, vagy olvasd végig a bejegyzést), úgy döntöttem, hogy leporolom a régi vhs-t és egy kis retro feelinggel, nameg doboz hanggal fűszerezve újra átveszem eme klasszikus tételeit.

Az 1997-es film (ahogy Puzsér Robi mondaná...) tökéletesen reflektál a valóságra. A téma alapját ugyanis nem más, mint a Bill Clinton és a Monica (hogyafenébekellírni) Lewinsky légyottja szolgáltatta. Nyilván valóan a nevek és a pontos történések nem ugyanazok, mint akkoriba voltak, de azért tudjuk, amit tudunk, nem?!
Tehát a filmben az elnök egy cserkész lánnyal keveredik közelebbi kapcsolatba. Ezzel nem lenne baj, ha nem pont a választások előtt 2 héttel tette volna. Innen kezdve beindul a gépezet...
Megjelenik a színen a probléma megoldó ember (csakúgy mint a Tarantino-féle klasszikusban), akinek a fejében már össze is áll egy terv a sajtó és az emberek manipulálására. Ehhez már csak egy ütőképes csapatot kell összeszedni és már kész is az amerikai agymosoda.
A sztorin kívül számomra sokkal fontosabb volt az a humor, ami végig jellemezte a filmet. Abszurd és groteszk helyzetek következtek egymás után, amit hőseink rendre megoldanak, miközben kapcsolatba kerülnek az FBI-al, a CIA-val, a CNN-nel és még feltűnik James Belushi is, aki albán. (Tudtátok, hogy James Belushi albán?)

A humor része, hogy szegény főhősünk, akinek az elnök az újraválasztását köszönheti, beleszédül a sikerbe és hát az örök kárhozat lesz a veszte.
Szereposztásról csak annyit említenék meg, hogy a szakma két nagy öregje Robert De Niro és Dustin Hoffman. Nem törik össze magukat a szerep kedvéért, de hát nem is ez a cél. Bár Dustin jól hozza az állandóan pörgő producer figurát, de azért Oscar jelölést is csak az aktualitás miatt kapott anno a film, nem pedig a felsorakoztatott érvek miatt.
Bónuszként még azt az észrevételt tenném, hogy Dustin Hoffman tulajdonképpen a rendező Barry Levinsont jeleníti meg a filmben, aki jobbára producerkedett a hosszú évek során, de rendezőként is köszönhetünk neki olyan filmeket, mint az Esőember, vagy a Gömb.
10-es skálán az IMDB által jelenleg mutatott 7-el egyetértek. Ne várjunk sokat a filmtől. Élvezzük, és csodálkozzunk rá, hogy mennyire irányítanak bennünket...most is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése