(Buried)

Egyedül maradtunk

Minden színész álma, hogy egy filmben, ráadásul drámában egyedül ő szerepelhessen. Ryan Reynolds nemcsak, hogy maga viszi a filmet, de mindezt egy koporsóban teszi. 90 perc elásva az iraki sivatagban.

Olcsó koncepció

Manapság nem dívik színészet, főleg nem Hollywoodban. Jobban mennek a számítógépes effektek, meg a nagyköltségvetésű szupermozik. Ott van például a Transformers franchise, amiben szerencsétlen Shaia LeBeouf komédiázik Megan Foxxal, de az egészből csak utóbbi melleire emlékszünk. Ha nem valami ilyen „újdonságon” dolgoznak az álomgyárban, akkor biztos remake-et forgatnak, amik olyan jól sikerülnek, mint az Adam Sandler nevével fémjelzett Kismenő. Szánalmas az egész.

Ha nem ez megy, akkor művészinek kikiáltott filmeket készítenek szintén nem kevés pénzből. Példának okáért ott van a Nem vénnek való vidék, amit mindenki az egekig magasztal, bár érteni nem érti senki. Eme műalkotást potom 25 millióból (természetesen dollárban) dobták össze, és eddig a háromszorosát hozta vissza a mozikban. Ami biztos: Javier Bardem tényleg csúnya benne.

Aztán ott vannak az olyan felüdülések, mint a Buried, már ha lehet ezt mondani. Sallangmentes, alacsony költségvetésű (3 millió dollár, ahhoz képest, hogy egy koporsóban játszódik a film, soknak tűnhet, de Ryan barátunk gázsija önmagában 2 millió lehetett) és nagyon izgalmas. Hogy hogyan lehet egy film, ami 90 percen keresztül egy koporsóban játszódik, izgalmas? Összhanggal.

Minden a helyén

Kell egy színész, egy jó színész, aki képes ennyi időn át lefoglalni a nézőket a játékával. Reynolds-ot eddig nem erről az oldaláról ismertük meg, inkább a komikus vonalat erősítette (mint például a fantasztikus Buliszervízben), de meglepően jól veszi az akadályt. Szenved, jöszög, vérzik, sír, minden érzelmi fázison végigvezeti a nézőt. Aztán kell egy jó rendező, aki megálmodja az egész történetet, és filmre viszi, ez lenne Rodrigo Cortés. Ő eddig főleg spanyol filmekben volt tevékeny, ami nem csoda, lévén a Buried-et is Spanyolhonban forgatták (összesen 17 nap alatt). Aztán ott a kamera, amivel nagyon kreatívan kell bánni egy ilyen szűk helyen. Itt nem elég, hogy leraknak két kamerát, aztán hagyják őket futni. Minden oldalról venni kell az embert, átfordítani az eszközt, rázni, dőlteni. Szerencsére a színekkel is jól bántak: van sárga (a zippo gyújtó fénye), kék (a mobilé), zöld (barlangász lámpaé), piros (zseblámpáé), meg ott van a koporsó barnája is, így nem fárad el a néző szeme. A zene is a helyén van; felpörög, felizgat, ahol kell, aztán kisimul, lenyugtat, hullámzik a történettel együtt.

A sztori a lényeg

Apropó, történet: Paul Conroy, az irakban tevékenykedő civil sofőrt munka közben támadás éri. Felébredve egy koporsóban találja magát, ami el van ásva a föld alá. Az első pánikroham után megpróbál kijutni, amiben segítségére van egy mobiltelefon, amit fogvatartói hagytak neki a koporsóban. Váltságdíjat követelnek tőle, amit este kilencig kell megszereznie. Kisebb döccenők után sikerül felvennie a kapcsolatot az iraki túszmentő alakulattal, akik elméletileg mindent elkövetnek azért, hogy kiszabadítsák. Közben tűz üt ki a koporsóban, meg állattámadás is történik, vagyis mozgalmas az élet 1 m³-n is. Nem mondok el sokat, ha elárulom, a végére teljesen magára marad, ami egyfajta kritika is a nagy amerikai álommal szemben. A film utolsó negyed órája rendkívül feszített, egyben van az ember gyomra, feszengünk ültünkben, várjuk, hogy jobbra forduljon Paul sora.

Néznivaló

Megterhelő, de kiváló film a Buried. Aki unja a sok trancsírozós, egy kaptafára készülő horrofilmeket, de mégis izgalomra vágyik, annak kifejezetten ajánlott. Tényleg minden klappol, és kíváncsivá teszi az embert a hasonló alkotások iránt (mint pl. Danny Boyle 127 órája). Egy biztos: egy ideig nem szállok liftbe. Inkább gyalogolok, ott legalább van egy kis tér.

Fun Fact #1

• Hét koporsót használtak a forgatás során.

Fun Fact #2

• A fogratás vége felé Reynolds egyre jobban klausztrofóbiás lett. Az utlső forgatási napokat így jellemezte: „semmi máshoz nem fogható amit eddig az életemben tapasztaltam, soha többé nem akarom újra átélni”.

Eszkimoczy