Éli könyve (The Book of Eli)

Miután megnéztem a filmet, az volt az érzésem, hogy valahogy nem találták a készítők a történetnek azt a fonalát, amire fel lehetne építeni az egészet. Úgy tűnik nekem, hogy a két szék közül a földre csüccsentek. Ugyanis, van egy posztapokaliptikus helyzet, mikor az emberek összevesznek, eldurrantanak egy-két atomot, szétnyílik az ég és a nap felperzsel mindent. OK.

Viszont van egy másik vonal is, ahol a hit teremtő, életet adó erejét hozzák előtérben. OK.

De ez a kettő együtt, így, ebben a formában, nem OK.

Valahogy nem kellett volna az egyensúlyra törekedni. Külön-külön is megállja a helyét a két szál. Gondoljunk csak Az út halál utáni hangulatára, vagy a Ponyvaregényben arra a jelenetre, mikor Samuel hosszan idéz a Bibliából. Valami ilyesmivel is próbálkoztak, de nem volt annyira karakteres.

A cselekmény annyi, hogy Eli elindul nyugatra, mert el akar oda vinni egy könyvet. Hogy pontosan hova ő se tudja. Aztán van egy gonosz vezér, aki kicsit nekem egy western-film főgonoszára hasonlított, mintsem egy világégés utáni vezérre. De ő is nagyon keres egy könyvet. Nyilván a két könyv egy és ugyanaz és mikor kiderül, ekkor kezdődik a baj, ugyanis Eli nem akarja odaadni neki.

A film nem tartalmaz annyi bunyót, mint vártam. Ez pont feljebb említett kettőség miatt van, mivel inkább filozofálgattak, mint verekedtek. Ami pedig volt azt sem nevezném jól összerakott harcnak. Egyedül a híd alatti útonállós bunyó volt emberes. Denzel a sötétben gyakja a népet. Király!

Aztán hol leül a film, hogy felpörög kicsit, de sehol se az igazi. Tele van oda nem illő lassításokkal. Denzel gyalogol, aztán megint, aztán megint és mindezt slow-motion tempóban. Színészileg hozta a tőle elvártat, de szerencsétlenségében, ebben a filmben a rendezésben nem volt több. Gary Oldman a posztapokaliptikus főgonosz western vezér se maradt el Washington mögött, de nem volt elég erő az ő játékában sem. Mila Kunis, pedig eye-candy-nek sem mutatott sokat. Ráadásul a végén, a Lara Croft-szerű keménykedős jelenetével még adtak is egy pofont a…filmnek.

Mindezek ellenére a film, azért tetszhet valakinek. Vallási utalásokkal van tele, meg tanításokkal, és én is belátom, hogy ínséges időkben nagy hatást tud gyakorolni a hit mindenkire. Jelképek is vannak a filmben: messiás, apostol… stb., mindez beágyazva egy élettelen tájba, ahol a leginkább ülhet a dolog. És ült is volna, ha nem lett volna benne a kettősség. Számszakilag a film 6/10, vagyis azért lehet majd egyszer még újranézem…talán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése