Egy francia gengszterfilmről beszélünk, ami valós történeten alapul. Azért érdemes kiemelni, hogy francia, mert egyáltalán nem a hollywood-i hasonló témájú filmek másolata. Sokkal európaibb, érzékenyebb a film. A rendező Richard Berry nem jegyez különösebben neves filmeket, ami bizony me
glátszik a klisék használatából. De nem tudok ezért haragudni rá, mert azért csak úgy van vele az ember, hogy egy gengszterfilm az legyen olyan, amilyennek lennie kell, a klisékkel együtt. Gondoljunk csak bele, hogy milyen lenne egy ilyen film leszámolás és lövöldözés nélkül?
A történetben egy maffiavezér visszavonul, ám a múlt árnyai visszarángatják a bűn mocsarába. Kezdetben ellenáll, de végül leszámol merénylőivel. A történet végtelen egyszerű, mint a bot. A kisebb-nagyobb csavarok is olyanok, hogy csak legyintünk rá, hogy ez is megvolt, de nem döbbenünk le tőle egy kicsit sem. Hasonló hibába estek a készítők, mint a Book of Eli esetében. Nem tudták eldönteni, hogy merre menjenek. Bosszúhadjárat legyen a film, vagy krimi. Egy ideig az előbbi, majd a másik stílus jegyei domináltak. Ráadásul néha olyan hirtelen jött egy-egy fordulat, ugrás a térben és időben, hogy azt se tudtam hol vagyok. Néha előkészítetlenek voltak az események.
Viszont pozitívuma a filmnek az, hogy nincs éles határ a jó és a rossz oldal között. Mindkét félnek bemutatják az emberi oldalát is, szerethetővé teszik őket. Egyedül csak a Zacchia nevű szereplő esetén következetlen a rendező, ő végig a rossz arc marad. Ez viszont szerintem így félmunka. És itt is van kettősség a filmben, mint már említettem. Most gengszterfilmről, vagy egy érzelgős moziról beszélünk? Nem kell mindkettő. Nem lehet a Keresztapát mégegyszer elkészíteni.
Jean Reno néha nagyon jó a szerepében, viszont a mozi legnagyobb részében beleszürkül a filmbe. Részben ez a rendezés hibája, de Jean se találta meg a formáját. A főgonoszt játszó Kad Merad-ról is hasonlót lehet elmondani, azzal a különbséggel, hogy ő fokozatosan javul fel a filmben. Az elején szürke semmitmondó, igazából nem is néz ki maffiavezérnek, viszont a történet végén van egy-két nagyon nagy jelenete.
Összességében azonban felüdülés volt ez a film. Végre láttam egy végre nem amerikai stílusban készülő gengszterfilmet. Sok hibája van, de valahol mégis szerethető és bátran merem ajánlani mindenkinek, hogy nézze meg. Az osztályzásnál 7 és 8 pont között vaciláltam, úgyhogy igazságosan kap most a film egy 7,5/10 pontszámot, ami teljesen igazságos végig gondolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése