Bosszúállók (The Avengers)
Így kell ezt csinálni! Sportnyelven szólva, Joss Whedon rendező a szuperhősök regimentjéből ütőképes válogatottat hozott össze. Másképpen mondva, bebizonyította, hogyan lehet egy fenékkel több lovat megülni. A Marvel pedig profi szaki a filmes örömök apró osztogatásában. Éveken keresztül adagolták A Vasember, Hulk, Amerika Kapitány, Thor és a többiek kalandjait, s amely produkciók most a Bosszúállókban értek össze igazi gigacsemegévé. Simán az év filmje – eddig. Ki nem hagyni!
Mondjuk, tettek is érte ezerrel. A felfokozott hisztéria, az elmúlt napok erőteljes reklámhadjárata ezúttal nem kamuzott a lényeget illetően. Azt kaptuk, amit ígértek, megfeleltek az elvárásoknak. Végre egy popcorn-movie, amiben a csili-vili kirakatiságán túl a történtére is rágyúrtak gőzerővel. Nyilván, hozott anyagból könnyebb produkálni, hisz a szuperhősök korábbi filmjei már megtették a magukét. Lehet utalni ide-oda, csavarintani a dolgok menetén. Ezért kapunk egy szerteágazó cselekményt, telis-tele fordulatokkal. Teljesen kiszámíthatatlan, merrefelé kanyarodnak az eseményekkel. Mindehhez élvezetes párbeszédek emelik a szórakoztatás faktorát, s működik vastagon a humor vonala is. A látványt már meg sem említem – egy ekkora költségvetésű (220 millió+a marketing) filmnél ez a minimum – elég legyen annyi, hogy akkora rendrakás folyik itten, hogy beszarás! Michael Bay robotjai elhúzhatnak a fenébe, avagy ilyen kiugrás lehetett volna a Transoformers 3., amennyiben Joss Whedon rendezi! Szórakoztató, habkönnyű, mégis minőségi. Tele energiával.
A legizgalmasabb kérdés persze az, miképpen lehet ennyi erős karaktert összezsúfolni egy filmbe, úgy, hogy ne nyomják el egymást, meg ne alibi sétálgatások legyenek. Nem könnyű feladat, mivel hatalmas jövés-menés van szuperhős ügyileg. Voltak is fenntartásaim, féltem, hogy Vasember majd szépen lealázza szövegével az egész társaságot. Pojáca, önimádó és egyáltalán nem csapatjátékos karaktere, valamint dumája sokunk szívéhez közel állhat. Mellesleg Robert Downey Jr. a leginkább színész kvalitásokkal bíró alkat a bandában. Ezzel nem a többieket pocskondiázom, egyáltalán nem. Szerencsére, félelmeim nem igazolódtak be. Ugyan tényleg a Vasember az, aki mintha nagyobb árnyékot vetne a többiekre, de nagyon érezhető a rendezői koncepció, az egyenlőségre való törekvés.
A meglehetősen agyament sztori a tesszerakt – nevezzük ezután kockának – birtoklása körül bonyolódik. Színtiszta energiaforrás, kordában tartása nem egyszerű mutatvány. Ráadásul, el is lopják. A tettes feltehetően Loki, aki a kocka erejének felhasználásával megnyitja az átjárót és egy igen rusnya kinézetű hadsereget zúdít a bolygónkra – egyértelműen a megdádázás és az uralkodás szándékával. Igen nagy tehát a baj, a Föld védelmének érdekében ismét összeszedik a Bosszúállók néven elhíresült csapatot, a már rogyásig ismert szuperhősök személyében – már csak brúszvillisz, bolygónk rutinos megmentője hiányzik.
A film cselekménye olyan egyszerű, mint a százas szög. Mégis, az elején szerteágazó történetről írtam, ami így elsőre bődületes ellentmondásnak tűnhet. Úgy értem, amíg szuperhősökből egy tökös alakulat lesz, addig történik egy s más, ami talán a film legerősebb vonulata. A szokásos ki az úr a szemétdombon kakaskodáson túl teljesen elérő személyiségeknek kell összecsiszolódni. Pontosan értjük a karakterek motivációit, még a főgonoszét is. Vártam hasonlót, ugyanakkor örömmel nyugtáztam, működik a dolog. Finom csipkelődések mellet néhány méretes saller, mire összekovácsolódnak egységgé. Tehát mégsem olyan gügyögős a sztori, bőségesen tele anyaggal. A jó kimunkált kezdetek kellenek, hogy megértsük a miérteket, s egyúttal megadják az alaphangot, viszont alaposan megnöveli a film játékidejét. Olyasmik is jártak a fejemben, a szerethető hosszért cserébe az alkotók végsőkig finomították a jeleneteket, amelyek aprólékos kimunkálásával a nézők széles korosztályát tudták maguk mögé állítani. A technika megszállottjai is dörzsölhetik tenyerüket. Bizarr hadigépek, pusztító fegyverek, bigyók és kütyük a téma szerelmeseinek. CGI magas szintre emelve, egyedül Hulkon munkálkodhattak volna többet.
Bosszúállók értékelése: Szórakoztató. Látványos. Hatásos. Élmény. Egyszerű szavak, mégis miattuk érdemes megnézni a filmet. Két és negyedórára kikapcsol, ebben a nehéz világban nem megvetendő teljesítmény. A színészekkel sincs semmi baj: Robert Downey Jr. kisujjból hozza a milliárdos playboyt. Chris Hemsworth a Thor óta sok spenótot ehetett. Mark Ruffalo szerintem az eddigi legjobb Hulk, Jeremy Renner pedig Legolast is leiskolázza. Tom Hiddleston Lokiként hatalmat hajkurászó öntelt, kaotikus frizurájával Nicolas Cage hajbabérjaira tör. Samuel L. Jackson komoly képpel keveri a kártyákat, míg Scarlett Johanssonról férfiszemmel mit is mondhatnék? Nagyon dögös cica, elől-hátul meg van mindene. Kis negatívumként Chris Evans az, akivel nem tudok megbarátkozni, valahogy kevés és Amerika Kapitány jelmeze is irtó giccses. Úgy néz ki, mint egy bazári majom. Ettől eltekintve, csupa pozitívum a film, kilenc pontot vékonyan megérdemel. Jöhet a folytatás.
Értékelés: 9/10
Írta: Kenobi
Amikor a farok csóválja (Wag the Dog)
Hát ilyen ez na...az ember megunja a dolgot aztán újra kedvet kap hozzá.
Így történt ez a bloggal is és így történt ez egy régi klasszikussal is az Amikor a farok csóválja filmmel is.
Tehát a minap azon kaptam magam, hogy ezt a filmet már olyan rég láttam, hogy már nem is emlékszek rá. Ezért és mivel az USA-ban újra elnökválasztási kampány van, na és mert a válság miatt mindent megetetnek velünk a tv-n keresztül (ha megnézed a filmet megérted mire gondoltam, vagy olvasd végig a bejegyzést), úgy döntöttem, hogy leporolom a régi vhs-t és egy kis retro feelinggel, nameg doboz hanggal fűszerezve újra átveszem eme klasszikus tételeit.
Az 1997-es film (ahogy Puzsér Robi mondaná...) tökéletesen reflektál a valóságra. A téma alapját ugyanis nem más, mint a Bill Clinton és a Monica (hogyafenébekellírni) Lewinsky légyottja szolgáltatta. Nyilván valóan a nevek és a pontos történések nem ugyanazok, mint akkoriba voltak, de azért tudjuk, amit tudunk, nem?!
Tehát a filmben az elnök egy cserkész lánnyal keveredik közelebbi kapcsolatba. Ezzel nem lenne baj, ha nem pont a választások előtt 2 héttel tette volna. Innen kezdve beindul a gépezet...
Megjelenik a színen a probléma megoldó ember (csakúgy mint a Tarantino-féle klasszikusban), akinek a fejében már össze is áll egy terv a sajtó és az emberek manipulálására. Ehhez már csak egy ütőképes csapatot kell összeszedni és már kész is az amerikai agymosoda.
A sztorin kívül számomra sokkal fontosabb volt az a humor, ami végig jellemezte a filmet. Abszurd és groteszk helyzetek következtek egymás után, amit hőseink rendre megoldanak, miközben kapcsolatba kerülnek az FBI-al, a CIA-val, a CNN-nel és még feltűnik James Belushi is, aki albán. (Tudtátok, hogy James Belushi albán?)
A humor része, hogy szegény főhősünk, akinek az elnök az újraválasztását köszönheti, beleszédül a sikerbe és hát az örök kárhozat lesz a veszte.
Szereposztásról csak annyit említenék meg, hogy a szakma két nagy öregje Robert De Niro és Dustin Hoffman. Nem törik össze magukat a szerep kedvéért, de hát nem is ez a cél. Bár Dustin jól hozza az állandóan pörgő producer figurát, de azért Oscar jelölést is csak az aktualitás miatt kapott anno a film, nem pedig a felsorakoztatott érvek miatt.
Bónuszként még azt az észrevételt tenném, hogy Dustin Hoffman tulajdonképpen a rendező Barry Levinsont jeleníti meg a filmben, aki jobbára producerkedett a hosszú évek során, de rendezőként is köszönhetünk neki olyan filmeket, mint az Esőember, vagy a Gömb.
10-es skálán az IMDB által jelenleg mutatott 7-el egyetértek. Ne várjunk sokat a filmtől. Élvezzük, és csodálkozzunk rá, hogy mennyire irányítanak bennünket...most is.
Így történt ez a bloggal is és így történt ez egy régi klasszikussal is az Amikor a farok csóválja filmmel is.
Tehát a minap azon kaptam magam, hogy ezt a filmet már olyan rég láttam, hogy már nem is emlékszek rá. Ezért és mivel az USA-ban újra elnökválasztási kampány van, na és mert a válság miatt mindent megetetnek velünk a tv-n keresztül (ha megnézed a filmet megérted mire gondoltam, vagy olvasd végig a bejegyzést), úgy döntöttem, hogy leporolom a régi vhs-t és egy kis retro feelinggel, nameg doboz hanggal fűszerezve újra átveszem eme klasszikus tételeit.
Az 1997-es film (ahogy Puzsér Robi mondaná...) tökéletesen reflektál a valóságra. A téma alapját ugyanis nem más, mint a Bill Clinton és a Monica (hogyafenébekellírni) Lewinsky légyottja szolgáltatta. Nyilván valóan a nevek és a pontos történések nem ugyanazok, mint akkoriba voltak, de azért tudjuk, amit tudunk, nem?!
Tehát a filmben az elnök egy cserkész lánnyal keveredik közelebbi kapcsolatba. Ezzel nem lenne baj, ha nem pont a választások előtt 2 héttel tette volna. Innen kezdve beindul a gépezet...
Megjelenik a színen a probléma megoldó ember (csakúgy mint a Tarantino-féle klasszikusban), akinek a fejében már össze is áll egy terv a sajtó és az emberek manipulálására. Ehhez már csak egy ütőképes csapatot kell összeszedni és már kész is az amerikai agymosoda.
A sztorin kívül számomra sokkal fontosabb volt az a humor, ami végig jellemezte a filmet. Abszurd és groteszk helyzetek következtek egymás után, amit hőseink rendre megoldanak, miközben kapcsolatba kerülnek az FBI-al, a CIA-val, a CNN-nel és még feltűnik James Belushi is, aki albán. (Tudtátok, hogy James Belushi albán?)
A humor része, hogy szegény főhősünk, akinek az elnök az újraválasztását köszönheti, beleszédül a sikerbe és hát az örök kárhozat lesz a veszte.
Szereposztásról csak annyit említenék meg, hogy a szakma két nagy öregje Robert De Niro és Dustin Hoffman. Nem törik össze magukat a szerep kedvéért, de hát nem is ez a cél. Bár Dustin jól hozza az állandóan pörgő producer figurát, de azért Oscar jelölést is csak az aktualitás miatt kapott anno a film, nem pedig a felsorakoztatott érvek miatt.
Bónuszként még azt az észrevételt tenném, hogy Dustin Hoffman tulajdonképpen a rendező Barry Levinsont jeleníti meg a filmben, aki jobbára producerkedett a hosszú évek során, de rendezőként is köszönhetünk neki olyan filmeket, mint az Esőember, vagy a Gömb.
10-es skálán az IMDB által jelenleg mutatott 7-el egyetértek. Ne várjunk sokat a filmtől. Élvezzük, és csodálkozzunk rá, hogy mennyire irányítanak bennünket...most is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)