Láttátok a Függetlenség napját? Na ez még annál is ütősebb. Szerintetek van kiút?
127 hours
Danny Boyle újabb remekművel jön hamarosan a magyar mozikba. Igaz történet alapján. A trailer alapján James Franco one-man-show-jának néz ki a film, de hát egy zseni ül a rendezői székben.
Water for Elephants
Wow! Ez így elsőre szép filmnek ígérkezik az életről. Elég ha annyit mondok, hogy Christopf Walz, Reese Witherspoon és Robert Pattison szállítják nekünk a történetet.
Kecskebűvölők (The Men Who Stare At Goats)
Miért pont kecskék?
A film azzal a megjegyzéssel indul, hogy "több igaz a történetből, mint hinnéd", ami már eleve jó felütés, rákészül az ember, hogy itt valami nagy titok tudója lesz a film végére. Az első kockákon egy nagyon napbarnított bőrű és békaszemű ember néz farkasszemet a közönséggel, már itt elkezdesz mosolyogni, annyira lehetetlen a figura, aztán egy rövid dialógus után emberünk teljes erőből nekiszalad a falnak, majd lepattan. Verhetetlen Charlie Chapines szituáció. Jó kezdés, nagy remények. A történet a Ewan McGregor által megformált újságíróról (Bob Wilton) szól, aki szakítása után egész Irakig menekül, hogy bizonyítsa ex-barátnőjének tökösségét. Összeakad egy figurával (George Clooney), aki mint kiderül, az amerikai hadsereg egyik titkos programjában "Jedi lovaggá" képeztek ki. A kedvenc jelenetem is ehhez kapcsolódik, amikor Ewan barátunk, miután hallot a programról, megkérdi George-ot, hogy akkor "én is lehetek Jedi lovag?". Vicces ezt egy Obi van szájából hallani. Szóval együtt vágnak neki a sivatagnak és száz kalandnak, közben megismerjük Lyn (George C.) múltját is, a kiképzést, a tréningek hosszú sorát, majd az osztag végnapjait. A végéről természetesen nem szólok, az legyen mindenkinek meglepetés.
Sok helyzetkomikum, poén és groteszk jelenet tarkítja a filmet, amitől kellemesen könnyed lesz a hangulata egész végig, pontosan majdnem egész végig. Mr. Clooney jól játszik, így, hogy majdnem teljesen megőszült, lassan elkezdi majd levetni a régi szépfiús allűrjeit, mint amikor félig felhúzza grimaszra a száját, és nem tudod eldönteni, hogy mosolyogni akart-e, vagy idegrángása volt. McGregor asszisztál, szépen alájátszik Clooney-nak, a többi nagy öreg (Jeff Bridges, Kevin Spacey) meg rutinból hozza a rájuk kiszabott mellékszerepeket. Inkább vígjáték, mint kaland, jól eltalálták az egyensúlyt a háborús háttér és a komikus Jedi lovagok között.
Két dolog volt, ami viszont nem nyert meg: az egyik a film vége, ami teljesen banálisra sikeredett, amolyan hippis-woodstockos, ami persze passzol a kiképzéses részhez (ha érteni szeretnéd, hogy miről gagyarálok össze-vissza, akkor nézd meg a filmet), de amúgy nem jó. Mondjuk az jó, hogy legeleje és a legvége a múvinak ugyanaz a jelenet más szereplőkkel, de ez sem segít sokat. A másik sarkalatos pont a - megkapaszkodni - kecske-helyzet volt. Lehet, hogy én vagyok túl ortodox állatvédő, de egy kecskét lábon lőni, hogy aztán a szanitécek gyakorolhassanak rajtuk, az kegyetlenség, ráadásul meg is némították őket, még egy mínusz pont.
Ettől eltekintve jó volt, bár ahogy így utánaolvastam, nem domborították ki eléggé a kínzásokról szóló részt a végén, mint ahogy a könyv tette. Ja, merthogy mondanom sem kell, hogy ez is könyv-feldolgozás. Persze gondolom most majd elkezd fogyni szépen a boltokban, nagyon helyes, olvassatok! De a filmet is nézzétek meg. Egyszer.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
