Érdekes film akadt a kezeim közé minap. Régóta szerettem volna megnézni, de valahogy soha nem éreztem azt a megállíthatatlan erőt, ami a DVD-t a lejátszóba irányítaná. Végül azonban mégis eljutottam ide. Érdekes a film, mert nem váltott ki belőlem különösebben heves érzéseket, pedig egy többrétegű, sok mondanivalóval rendelkező művészfilmről beszélünk. Talán a téma miatt.
Ez a film egy történelmi, dokumentum film is lehetne szépművészeti köntösbe öltöztetve. A helyszínek, a szereplők a szocialista Berlinben a 80-as években uralkodó légkör hangulatát adják vissza. Két szálon fut a cselekmény: egy Stasi ügynök és egy értelmiségi házaspár oldaláról megközelítve. Az előbbi a rendszer hű katonája, míg az utóbbiakat egy író és egy színésznő alkotja, akik mindketten ünnepelt hírességek az NDK-ban. Az ő átalakulásukat követhetjük végig, hogy válnak a rendszer szolgáiból a hatalom ellenségeivé. Mindenképpen érdemes végignézni a filmet, ha szeretnénk képet kapni az akkori berlini értelmiség mindennapjairól.
A frusztrált hangulatot nagyon jól aláfesti a zene és a lehallgatási jelenetek. Szinte a bőrünkön érezzük a sötét, szűk helységek nyirkos hideg levegőjét.
A kor bemutatása, amit a rendező bevezetőnek szánt a film elején viszont hosszúra sikeredett. Ahhoz kevés, hogy hiteles és pontos képet kapjunk a dolgokról, ahhoz viszont hosszú, hogy ne unatkozzak kicsit. A Stasi ügynök a film elején hidegfejű katona, akinek semmi más nem számít a hivatásán és a szocializmuson kívül, azonban mikor elkezdi lehallgatni a művészeket és kiderül a kulturális miniszter mocskos titka csalódik a rendszerben. A rendező ezt a részt túl gyorsan átkötötte, nem hagyott elég időt a szereplőnek, hogy vívódjon magában. Kicsit zavart az is, hogy az ügynöknek nincsenek célja ugyanazt a munkát képes csinálni évekig legyen az akármilyen monoton vagy személytelen. A szereplők többnyire hozták a figurát, viszont nem érdemes megnézni szinkronosan a filmet, mivel sokat ront a színészek játékán.
A film bemutatja a kort egy bizonyos látásmód segítségével. Hogy ez mennyire hiteles nem tudom eldönteni, viszont elgondolkodtató és érzékeny. Érdemes lenne történelem órán megnéznie a végzős diákoknak és utána egy kicsit filozofálgatni a tanárral. Ez tipikusan az a film, hogy nem lehet egy pontszámmal meghatározni a minőségét, vagy a tetszés-nem tetszés fokát, mivel mindenkiből más érzést vált ki függően attól, hogy ki mennyit élt meg a korból, mit tapasztalt, milyen érzései vannak iránta. (10/8) és zárójelbe teszem, mivel én érzem így, és ebben a pillanatban.
